Szervezet közlemény

George Taylor és alelnökjelöltje Shawnee-ban járt

Köszöntök Mindenkit ezen a nagyszerű napon! Köszönjük Taylor úrral a hatalmas szeretetet, amit Önökről kapunk! Ígérem, Burkhilltől Walkerig végigjárja az országot a TAYLOR/WRIGHT’46 kampánycsapat, annyi emberrel beszélünk, amennyivel csak tudunk, és a választás után pedig magunkhoz ragadjuk hazánk kormányrúdját, köztársaságunk fejlődésének előmozdítása érdekében! Egy biztonságos országot akarunk, ahol érdemes kikapcsolódni, dolgozni és élni is! Alacsonyan kell tartanunk az adókat, az embereknél kell tartanunk a forrásokat, hogy vállalkozhassanak és a számukra legkedvezőbb dolgokra költsék, így fogunk fejlődni és egy alakítunk ki egy kreatív gazdaságpolitikát! Támogatnunk kell a magánszektort, a szabad piacgazdaság éltetőjét! És ki az, aki mindezt képes is megvalósítani? Hazánknak egy olyan emberre van most szüksége, aki képes munkahelyeket teremteni! Olyan emberre, aki képes talpra állítani a gazdaságot! Olyan emberre, aki képes garantálni a közbiztonságot! A megfelelő ember, a megfelelő időben: George Taylorra van szükségünk! Itt az idő, hogy a nemzetünk a saját kezébe vegye a sorsának az irányítását! Köszöntsék hatalmas ovációval köztársaságunk következő elnökét, George Taylort!

„Köszönöm szépen, Köszönöm!

Csodálatos hely ez a Shawnee, ahogy végigjöttünk az autóval, hiszen Francisszel mi egy autóban utazunk, hogy még tudjunk beszélni a szerepléseink előtt, az úton nézelődtem, és nagyon sok termékeny termőföldet láttam, gyönyörű kukoricaültetvényekkel, amelyekről köztudott, hogy itt teremnek a legjobb csövek, amelyet én nagyon szeretek pattogtatva. Ha segítenek benne, akkor november 9-én shawnee-i kukoricával ünneplünk! De erre szükség van Önökre is!

Persze, ha Önök segítenek nekem bejutni a Chief Hillbe, akkor garantálom, hogy az itt élők jobban járnak! Én személy szerint városi származású vagyok, mindig is nagy lélekszámú városokban éltem, de sose felejtettem el, hogy Önök itt, vidéken, milyen fontos munkát végeznek, hiszen ki kell jelenteni, Önök látják el élelemmel Cironia lakosait, ezért megérdemlik a tiszteletünket és a támogatásunkat. Véleményem szerint azon kell dolgozni, hogy a ciron farmerek gazdasági lehetőségei minél inkább növekedjenek, minél több munkanélkülinek adhassanak álláslehetőséget. Ebben az esetben a kormányzatnak is be kell szállni, bizonyos adókedvezményekkel, bizonyos direkt pénzügyi támogatásokkal ösztönözni a farmereket, hogy sokkal jobb körülmények között, sokkal nagyobb terméshozamot, esetleg sokkal nagyobb tenyészetet hozhatnak létre, ha éppen állatokat tenyészt. Ezzel sikerülne elérnünk, hogy Cironia önellátó országgá váljon, és elérhetnénk azt is, hogy külföldre exportálhassunk. Ez lenne célunk, és így sikeresen tudnánk gazdaságilag magunkhoz integrálni a Karib-térséget.

A munkahelyteremtés másik formájáról is szeretnék beszélni, amit a szabad piac biztosít. Nagyon fontos, hogy lehetőséget nyújtsunk a vállalkozásoknak, legyenek azok kis-, közép- és nagyvállalatok, hogy munkahelyeket teremthessenek. Ezt úgy tudjuk elérni, ha olyan gazdasági környezetet teremtünk, amelybe a vállalkozók úgy gondolják, hogy érdemes befektetniük, érdemes fejleszteniük, bővíteniük a gépsorokat. Garfield megye nemcsak a mezőgazdaságáról híres, de az iparáról is, így Önöket minden bizonnyal nagyon érdeklik, hogy tudjuk megőrizni a megye iparvidékét.  Ebben mindenképpen segíteni fog a Válságkezelő Menetrend adópolitikával kapcsolatos fejezete, amelyben külön foglalkozok a vállalati adók kérdésével. Minél kisebb, annál jobb – ebben a kérdésben ez az álláspontom. Ha sikerül alacsony szinten tartani a vállalati adókat, nem szabunk ki igazságtalan terheket az üzleti világra, akkor a profitot ezek a cégek nem nyelik le, hanem épp ellenkezőleg, befektetik, és a növekvő befektetések még több munkahelyet indukálnak, amellyel Önök, az Önök családja és rokonai járnak jól.

De mit is gondol ebben a kérdésben a Progresszív Párt? Ellenfelem, Frank Underwood, arról beszél, hogy egyetért velem, abban, hogy nem szabad emelni a vállalati adókat, másik oldalról viszont azt sejteti, hogy a „gazdagokkal”, akik ebben a szövegösszefüggésben a vállalatok és a bankok, kell megfizettetni a szociális kiadásokat. Ebben a kérdésben is úgy gondolkodik, ahogy minden másban: egyik szavával kiüti a másikat. De én most szeretném felkérni Önt, Frank, hogy tárja elénk, mit gondol erről a kérdésről? Ön szerint mit lenne a helyes út a munkahelyteremtéshez és a válság leküzdéséhez? Ha kedvezményeket adunk azoknak a vállalkozóknak, akik a munkahelyeket biztosítják, vagy megsarcoljuk őket, hogy fizessék az állami kiadásokat. Az előző rendezvényen a családi költségvetést hoztam fel példának, most is ezt citálom elő. Ha Önök otthon úgy gazdálkodnak, hogy félretudnak tenni bizonyos dollármennyiséget ínségesebb időkre, akkor azt Önök jól elrakják, a bankba teszik, nem pedig elköltik az első adandó alkalommal, másrészt nem is teszik fel szerencsejátékbeli fogadásra a család, a gyerekek számára megtakarított összeget. Ugyanígy működik az állami költségvetés is, lehet, hogy Önök között sokkal több olyan személy van, aki alkalmasabb lenne pénzügyminiszternek, mint az ismert közgazdászok között.

Kedves Választópolgárok! Ha segítenek nekem, együtt csökkenteni fogjuk a munkanélküliséget szerte a megyében, és növelni fogjuk a jólétet az országban! Együtt, velünk! Isten áldja Önöket! Még találkozunk!